Szakmai pályám során újságíróként, szerkesztőként és a reklámszakmában is dolgoztam. Mindig az érdekelt, hogyan alakítják a történetek és a környezet azt, amit a világról és saját magunkról gondolunk. Mi kelti fel a figyelmünket, mit hiszünk el, mi befolyásolja a döntéseinket, és miért követünk olyan mintákat, amelyekről sokszor észre sem vesszük, hogy hatnak ránk. Később coachingot tanultam, de az emberi viselkedés és a bennünket alakító minták valójában egész életemben érdekeltek. Amióta anya vagyok, egyre tisztábban látom, mi zavart engem annak idején, és milyen hiányokat éltem meg fiatalon. Ez újra közel hozta hozzám azokat a kérdéseket, amelyek kamaszként foglalkoztattak, és megerősített abban, hogy a mai fiataloknak szeretnék olyan lehetőségeket és kapaszkodókat adni, amelyek nekem akkor nem álltak rendelkezésemre.

Bármelyik oldalról néztem, mindig ugyanoda jutottam: egyre korábban várjuk el tőlük, hogy önállóan és felelősen döntsenek, miközben rengeteg élethelyzetre egyszerűen senki nem készíti fel őket. Mintákat tanulnak, de nem feltétlenül kapnak valódi példákat, kipróbálható helyzeteket vagy biztonságos teret ahhoz, hogy rájöjjenek, nekik mi működik.

Nem akarom megmondani nekik, hogyan éljenek. Olyan kereteket szeretnék teremteni, amelyekben kérdezhetnek, kipróbálhatják magukat, hibázhatnak, és közben megtanulhatnak eligazodni a saját életükben.